1195#

olyan fotót láttam ma, hogy komolyan elgondolkodtam… lehet, hogy emlékezetkiesésem van, vagy remélem valami durva összeesküvésnek vagyok alanya és ebből semmi sem igaz, de ha mégis, akkor ez már annyira nagyon szánalmas és röhejes, hogy durván megerősödött bennem a jajjdeciki érzés. pedig azt eddig nem tartottam méltónak, olyat nem illik érezni sok közös idő után, de ez. bizony lesajnálás. hát mivé lesz a világ? most komolyan! mi történt itt? agymosás? életösztön? még mindig a legnagyobb csalódás.

1127#

nos, a múltkor beharangozott önállósodási projekt (mint kiderült, a faszim utálja ezt a szót, minő érdekesség :D) jelenleg sokkalta jobban áll, mint eredetileg elképzeltem. remélem, a jövő héten el is indul, és akkor majd világgá kürtölhetem. egyelőre csak annyit, hogy a fanpédzsen is megosztott, épülő félben lévő tünci-trendi munkasaroknak hamarosan hasznát veszem majd, és hogy igen sok dolgom lesz. és remélem, nem ingyen, de már maga a lehetőség is igen megtisztelő :]

amúgy most néztem a könyököm (mennyire izgalmas már az életem?!) és örömmel konstatáltam, hogy alig hét és fél év alatt szinte már teljesen eltűnt az a hatalmas sebem, amit a szüzességem elvesztése utáni napon szereztem egy biciklis taknyolással balatonszárszón. ó, azok a tinédzser-nyarak.

1125#

ma nagyon felnőttesen töltöttük a szabadnapot, volt itt minden, takarítás (a rongyszőnyegeket felszedve, bizony :D), függönykarnisfúrás, és végre felkerült az a fekete függöny, amit még az előző előtti faszimmal vettem. hát ilyen produktívan repülnek itt az évek. [nem csoda, hiszen még egy egyszerű dvd visszajuttatás is nehézséget okoz néhány embernek]

a felnőttesdi játékban különösen szép pillanat volt, amikor felfújtam egy lejárt kotont és a végét, mint kedves mellbimbót, feldugtam a faszim orrába. majd a fülébe. azóta is vanília szaga van az arcomnak, hülye lájfsztájl. [jólvan, tök rég láttam már óvszert, a filmekben meg – mármint a filmtörténetileg jelentősebb alkotásokban – úgyis mindig szórakoznak vele, szóval gondoltam, most én is nagy leszek.]

régen ez volt a hátterem. csinos. vidám.

jankától pedig hivatalosan is bocsánatot kérhetek lassan, mivel igazi, offline képeslappal akartam meglepni közelgő szülinapja céljából, de már úgysem érne oda, mivel csak a napján tudnám feladni, és így nem poén. az nem gond, hogy kvázi egy hete készülök erre, és minden egyes nap sikerült elfelejtenem :[ de valahogy talán azért sem tartottam olyan szükségesnek, mert 11-én végre hazatér :] ami már mingyámingyámingyá.

ehh, pedig akartam én még mesélni dolgokat, erre nem elfelejtem?

ja, igen. ma mostam egy vicceset, életemben először voltam hajlandó nanushkát berakni a mosógépbe; kiválaszottam azt a programot, ahol egy csillagocska van meg egy kezecske (már a megfogalmazás is gyengédségről árulkodik), hogy akkor talán nem lesz bajuk. persze csak a világos nusikat választottam ki, és együtt mostam őket, mint jó barátnőket, íme a pozitív szegregáció.

a "szennyesem"

a férfi addig falat fúrt, én meg mentem létrát tartani, ahelyett, hogy [a végeredmény miatti egy óra rettegést követően] egyből kipakoltam volna a végül sikeresen GYENGÉDEN tisztára mosott kedvenceimet. mire azonban egy kisebb kanyarból visszaértem, a faszim rádobta a sötétkék, macskaszőrös, eddigmégnemmosott kanapéhuzatot, és elindította a nagymosást – hát én azt hittem, agyfaszt kapok. szerencsére csak egy perce ment a gép, de akkorát én még nem visítottam és toporzékoltam ruha miatt.* innen lehet tudni, hogy hol is tartok az intellektuális lejtőn. de azért ezek tényleg a kedvenceim, és ha szabad így fogalmaznom, GECIdrágák (általában), ráadásul most először vettem rá magam, hogy kézi mosás helyett a gépre bízzam őket. szóval na. azért bele kell nézni a mosógépbe, mielőtt belepakol az ember.

de azért SZ.

most pedig megnézzük a másikmásik esztert a tévében, hátha látjuk, ahogy pirosfehérzöldben ugrál a magyaroknak montenegro ellen eindhovenben. legalább addig sem füvezik a kis au pair. :]

* olyan csúnya jelenet volt, hogy azt hiszem még magának Sándor Szandrának** sem imponált volna.

** abból lehet tudni, hogy valakiért tényleg odáig vagyok, hogy még ezen a kisbetűs blogon is nagybetűvel írom.

1027#

szeretem a lényegre törő olvasókat. el lehet húzni nekik a picsába innen.

1000#

történelmi számhoz érkezünk tehát; úgy hiszem, körbe kellett volna kukkantani a bloggerfriendek között, hogy ilyenkor mégis mi az illendő. szenvedtem rendesen, gondoltam elsütöm az egészet nagyi legújabb napvilágra került titkával, szigetes beszámolóval, vagy amolyan belemélyedős-évértékelős dologgal. azt hiszem, az lesz, ami belefér a kex és ebéd közti punnyadás rövid idejébe. ami, most nézem, húsz perc. természetesen a maradékok érkezése is várható, de ez a milleneumi ünnepelés annyira befrusztrált hogy inkább túlesek rajta. úgyhogy jöjjön egy kis plíz rivájnd:

százzal ezelőtt csájníz tüllruha (ami a szülinapos viseletem lesz – akármelyik romkocsmába is visz fröccsözni a Férfi) és JC Lita imádat (a fontos dolgokat még mindig nagybetűvel írom). még százzal azelőtt szójatej, hányinger és ígéret egy fennkölt ezredikre. azt hiszem, bátran kijelenthetjük, hogy ez bukó. háromszázzal ezelőtt menstruáltam. az azt megelőző centenárium alkalmával szaralak voltam, akkor mentünk szét először herr előzővel, amit aztán pontosan egy hónappal később végleges búcsú követett. utána hozzájutottam életem első bonsai fájához, amely azóta kínok kínjával távozott az örök vadászmezőkre. este meg a spanyolok egy ritka unalmas meccsen leverték az egyre erőszakosabb hollandokat és világbajnokok lettek. félezernél szakdogával szenvedtem – a következőt lassan el is kezdem, úgyhogy nem is olyan sokára várható további kurvaanyázás e téren. négyszázkor szülinapom volt. ehh, ismét csak egy hetem van hátra az újabb számváltásig. pföj. előtte ismét frappáns és tömör voltam, míg duecento örömére átmentem a rutin vizsgán. másodszorra. csak, hogy stimmeljen. (az olaszra nem kifejezetten emlékszem, ez jött így reflexből. meg a CC. rómaijul. miket nem tudok.) ahogy pedig így mentem lefelé, kicsit meglepődtem, de valóban hozzám nőtt ez a wordpress. hisz’ az első 150 bejegyzés kicsit szétszórva van a blogoszférában. no persze a százas még az eredeti nyúlia blogon található, régi szép idők.

igazából nem igaz. most van hepitájm, igazi, romantikus-nedves. persze, mint mindenhol máshol, itt is sok a kis gond, de azért boldogtalanság hiányában minden sokkal szebb és elviselhetőbb. ámlávínit.

a nagyiról meg annyit, hogy legutóbbi otthon-tartózkodásom alkalmával kiderült, a 24 a kedvenc sorozata és mindig nézi. tudom, hogy vannak ilyen sorozatos nagymuterek, de ő nem olyan. ezért meglepő ez az adalék. az is külön örömömre szolgált, hogy szerinte (is!) idegesítő ez a technikai fejlettség. mert az már nem is lehet igaz, hogy a műholdakkal minden egyes hangyát látnak ezek a fasza titkosszolgálatok. szóval teljesen szürreális. ahogy az is, hogy jack bauer hogyan él túl mindent. pedig a nagyi nem is olyan realista földhözragadt, mint én. és ezért kifejezetten örültem a felháborodásának.

652#

mától hivatalosan is a kettékúrt corvinus hallgatóleánya vagyok.

a szakos okosítás alatt ma tényleg realizálódott, hogy a felvételi lécet olyan alacsonyra tették, mint amit kedves közeli ismerőseim szerint jómagam állítok fel a fiúkkal kapcsolatban. persze ez az utóbbi jankás beszélgetés után teljesen más színezetet kapott (azaz nem a léc alacsony, csak könnyedébben veszem ezt az egész témát. ja és janka szerint nagyon durva szexnyúl kisugárzásom van. persze neki három évig tartott, mire meglátta, de segáz, az is valami. meg hát végülis ő egy heteroszexuális lány.) nem erről van most szó.

komoly kulturális sokk volt ez a mai koradélután, tekintve, hogy kibaszottmód butafejű hidrogénszőke lányokkal (?) voltam körülvéve. jó, nem körülvéve, de csak előttem ült egymás mellett három a fentebb említett fajból.

szerencsére a kontaktlencsém még mindig nem olyan erős, mint ami kellene, így alig láttam valamit az emberekből, és valszeg nem is fog ilyesmi bekövetkezni, lévén, hogy nincs egyetlen olyan órám sem, amire kötelező lenne bejárnom. kivéve a franciát. aggódóknak pedig üzenem, hogy a japánt a tavaszi tanfolyam indításokkor folytatom majd, de most ki akarom használni az ingyen nyelvtanulásos féléveim.

ja, azt is rettentő fontosnak tartom megemlíteni, hogy annyira fos ez az egyetem, hogy még térerőm sincs. nem mintha a pázmányon olyan nagy lefedettség lett volna, de azért legtöbbször volt esélyem.

mindegy. tíz perc gyalog, tíz perc gyalog, tíz perc gyalog, ez az új mantrám, amit a tíz perces gyalogút alatt mondogatni fogok.

de, hogy valami teljesen pozitív is legyen (a reggeli nőgyógyász lesújtó diagnózisa után – igen: hosszú nap volt), néhány perce elkészült életem első krumplipüréje. szerintem persze kurvaszar lett, de a szalonnába tekert májak még bejöhetnek.

és most várunk. és isszuk tovább telekit.

609#

van három dolog, amit nem értek.

1. miért van akkor csevapcsicsa, ha már nem vagyok itthon. mármint, hogy lehet este hatkor csevapcsicsát sütni. miért nem délután 3-kor. amikor még itthon vagyok. és nekem már nagyon visszamehetnékem van a hasisba. nem bírom itt hatig. meg még kitudjameddig, mert akkora csak a vendégek érnek ide. a késős vendégek. ehh.

2. nem szeretem az újkutyát. főleg a nevét: rumli. annyira kurvaciki. próbáltam átszoktatni a chuwira, de annyira nem bírom a pofáját, hogy igazából leszarom. és nemes egyszerűséggel kutyának hívom. a névválasztáson kívül a másik misztikum: még nem volt olyan, hogy én egy kisállatot ne szerettem volna. hiszen az tömör cukiság. de ez az állat nagyon felbasz. és nem is csak azért, mert ilyen Pamacs (nyugodjékbékében) pótlék akar lenni szerepe szerint (meg fajtája szerint). pedig azért kéne, hogy kiakasszon. bár teljesen elképzelhető, hogy ez van tudatalatt.

3. tudom, hogy sohaviszontnemlátásra, én is egyetértek, és tudom, hogy nagyban az én hibám, ami történt, de az ilyen “eltávolítás az ismerősök közül” ítélet olyan gagyi. normally, ha mondjuk én zárok le valakivel valamit, legyen az volt faszi, összeveszés, vagy mittudomén még mi lehet, nem törlöm le. és nem azért, hogy nézegessem tovább, hanem csak egyszerűen nem érdekel ez annyira. nem is csak az hogy nem méltatom ilyen akciókra (de ez is), de most ki a fakk törődik azzal, hogy ott vagy-e vagy nem. persze azokat le szoktam, akik idegesítenek. vagy minimum a falamról eltűntetem. meg töröltek már le nagy szerelmi fájdalomból, hogy ne kelljen nézni a mindennapi cukiságaimat egy üzenőfalszerűn. azt mondjuk megértem. csak az ilyen bosszú izéket nem. persze, ha belegondolok, fingom sincs miért történik ez, lehet, hogy az érthető okból és nem az érthetetlenből. csak ez olyan 15 éves vagyok és iwiwes. (szomorú belegondolni, hogy az iwiw a ciki szinonimája lett. és nem azért, mert nem értenék ezzel egyet, csak hát így múlik el a világ dicsősége.)

4. most viszont jött egy ügyeletes cikk feladat, szóval ennyit az értetlenkedésből.

460#

van az a jóbarátok rész, with the cheesecakes.

valahogy így érzem magam. lehet, hogy csak azért kívánom, amit nem szabadna, mert éhes vagyok.

olyan furcsa. az új cefi jó cefi.

406#

nyúl sms 17.30 : csokis a szád

stofi sms 20.21 : le van szarva

nyúl sms 20.40 : azt hittem csokis

megoldjuk ezt úgy is, ha már 3 éve nem ülünk egy padban. óórááj.

383# nosztalgiacica

épp rendberakom a szarjaimat a szobám, és olyan durva dolgokat találtam, olyan szívhez szóló szerelmes leveleket repítettem a kukába, hogy még. egyszerűen hihetetlen, hogy néhány év és huss a kukába.

mégpedig olyan emberek repülnek könnyű szívvel (részemről) abba a kukába, akik iránti szívfájdalmamban olykor 5-8 kilókat fogytam (nem tudom, mirefel a többesszám, nem volt sok ilyen, csupa szar alak igazából)

meg van egy csomó gyöngy, gomb, szarszemétszar, használt ikeás elem, empéhárom tartozékok, órai levelezések, egy rakat hajtogatott madár, mmm zseléstoll (az milyen menő volt már!) üres képeslapok budapestről (…) és most minden sittysutty megy a szemétbe.

minek őrizgettem ezeket évekig?

(találtam egy kindertojásos belsőt, kinyitottam és néztem, hogy minek ez a kis könyv benne, hát kiderült, hogy pörgetni kell és akkor mozog benne a sztori. vigyorogva pörgettem odavissza 5 percig, majd félretettem nehezebb időkre. hát így gyűlik a szar.)