kuki.
és ha már itt vagyok.
castlakoznék ehhez is.
1200#
nem tudom, hogy ez a tavasz-e, vagy valami nagyon durva összeesküvés,
és tényleg elnézést a nyelvezetért, meg a látszólagos beképzeltségért, ami majd vélhetően süt ebből a – valójában nagyon is igaz és megalapozott – kérdésből, de
mi van most, hogy mindenki engem akar megdugni hirtelen?
kezdek valami disznóságot sejteni.
1199#
amúgy élek és virulok, ugyan ez a blog haldoklik, de ha mégis beleszámolnám, akkor hamarosan már három blogom lesz egyszerre. a hivatalos (a “CÉGNÉL”) megmarad, ugyanis azzal mindenhova bejuthatok, de készülőben van egy nagyon saját is, mert a másiknál bezárultak a kapuk. meg amúgy is fakk them.
holnaptól persze nemhogy háromra, de egyre sem lesz idő/enerdzsi, mert hogy dolgozó nő lettem kéremszépen. megyek a polgárjenőbe. kiégett csinovnyik leszek. egy hónap múlva legalábbis mindenképp.
utolsó munkanélküli napom ikeával és papresz csirkével búcsúztatjuk, de mindjárt kiugrom némi császármorzsát összerakni. merazkell.
1198#
szóval ha egyszer tőlem azt kérnék, hogy összegezzem LÉNYEM egy mondatban, vagy mondjuk lenne egy ilyen, hogy Nyúl vagyok, 24 éves, és…
akkor a … helyére bizonyosan az kerülne, hogy “és gyűlölöm a Kispál feldolgozásokat”.
1196#
jó, hát kissé haldoklik a hely, de azon mindenképp nyilvánosan akartam röhögni/kibukni, hogy ma már blogger gyakornoki “állásokért” harcolnak az emberek.
hát milyen világ már ez?
ide is jöhetne egy blogger gyakornok. majd bekérem a cv-ket, aztán csinálok egy három fordulós felvételit. bémeg.
1195#
olyan fotót láttam ma, hogy komolyan elgondolkodtam… lehet, hogy emlékezetkiesésem van, vagy remélem valami durva összeesküvésnek vagyok alanya és ebből semmi sem igaz, de ha mégis, akkor ez már annyira nagyon szánalmas és röhejes, hogy durván megerősödött bennem a jajjdeciki érzés. pedig azt eddig nem tartottam méltónak, olyat nem illik érezni sok közös idő után, de ez. bizony lesajnálás. hát mivé lesz a világ? most komolyan! mi történt itt? agymosás? életösztön? még mindig a legnagyobb csalódás.
1194#
hát ez egy igen kellemes balatonozás volt, végre visszatérhettem az év során elhanyagolt miszter keith richardsomhoz, és ismét sírvaröhögtem. iszonyatosan gáz lehet ezt magyarul olvasni.
az meg, hogy annyian vannak, mint karcagon a könyvtárban. hát én ezt még nem hallottam, de köszönöm.
1193#
először is: JEEEEE
másodszor: végre nem csak hamubasült bloggerina-kollegina tömi otthon a fejét és a szívét; ma már én is tojásos nokedlit toltam befelé rosszullétig.
közben a nagyi lemaradt a monológom elejéről, totál szürreális sztorit mesélek, majd 5 perc múlva esik le neki, hogy álombeszámolót tartok. hát az rettentő vicces volt. de olyan… you had to be there.
ettől függetlenül csocsi minden megmaradt nyúljork olvasónak, időközben lediplomáztam szépen csendben, megvan a második is, már csak rendes munka kellene, de mindig is ki akartam próbálni ezt a “kétdiplomás munkanélküli vagyok” szöveget, csak a környezetem kezdi már kurvára unni. ha szeretne valaki teljes állásban foglalkoztatni, jelentkezzen. írok külpolról, bármilyen mennyiségben.
viszont ami új: nyitottam kicsit és barátkozni kezdtem. ha csak ennyi haszna van ennek a divatbloggerkedésnek, már az is nagyon fasza! holnaptól viszont bizonytalan ideig balaton, aztán talán már visszatérek rendesen.
leave a comment