1071#
tegnap tehát elmentünk arra a bizonyos divatbemutatóra, ami – négy, sajnálatos módon igen gyenge bemutató után – inkább celebeseménnyé avanzsálódott. borzasztó volt, a meghívott tömeg színvonala pedig kifejezetten szánalmas. rájöttem arra is, hogy sosem fogom úgy érezni, ez az életcélom és, hogy az év egyik legfontosabb eseményén vagyok jelen. persze ehhez az is hozzátehetett valamit, hogy ez a konkrét “esemény” nagyon gyenge volt. ettől függetlenül tele volt olyan kiégett harmincas sznob kurvákkal, akiknek tényleg ez a lényeg. megnyugodtam hát, maradhatok továbbra is a szarkasztikus kívülálló, és sokak aggódása ellenére nem lettem egy, a fentiekhez hasonló sznob picsa. igazán sajnáltam a cirka húsz méterrel felettünk lévő galérián láundzsos-cuncimunci számokat játszó együttest, mennyire leköphették magukat ma reggel. ja, és majdnem el is felejtettem megemlíteni, hogy a műsort lilu vezette, tiszta valóvilág fíling volt :D haha. az egyik sznob házaspárra meg rásóztak félmilláért egy mihalik enikő fotót. (persze megint negatív leszek: 1. nekem nem tetszik a kép, mert eléggé aránytalannak néz ki a csaj ebből a pózból. 2. egy fotó nekem sosem lesz olyan egyedi alkotás, amit megérni megvenni. hiszen azt akárhányszor előhívhatják.)
a megjelentek viszont határozottan parasztok voltak, de sajnos sok más “magyar” sztereotípiát is megerősítettek. igen, ez a mariahilferstrassés “ne-lopj-magyar!” sikersztori sajnos még ma is megalapozott. annyira, hogy nem is érdemeljük meg ezeket a meghívásokat. komolyan. (no persze nem én, én tisztelet- és illemtudó vagyok továbbra is. kleptomán meg annál kevésbé.) a tegnapi ingyenes, VIP eseményen ugyanis valaki nem átallott ellopni két üveg absolut vodkát az egyik mixerpultról. ez csak egy példa, aminek szemtanúja is voltam. hmm, a harmincas kiégett sznobok mellett ezen kívül voltak részeg, rettentően túlértékelt balfasz magyar “divatbloggerek” is. mindeközben, valakik – talán a vodkatolvajok – lelopták a fényképezőgépem sapkáját. biztos viccesnek találták, ezúton is gratulálok nekik.
ráadásul a fingerfood falatka tegnap a sushit jelentette, amit ugyebár kihoztak a barbár faszoknak, akiknek nagy része – sznobsága ellenére – nem tudta kezelni sem a pálcikát, és a wasabi-gyömbér mostmivanhogykelleztenni dolog is kudarcot vallott. az persze a catering hibája, hogy a szójaszósz lazán elfelejtődött. mindegy, benyomtam néhány rákfarkos meg lazacos nigirit, meg egy-két avokádós makit (az ízetlen, ben bácsiéra hajazó rizsről már inkább nem ejtenék szót), aztán el is ment a kedvem. az meg a másik, hogy egy állófogadásra aztán egyáltalán nem a leginkább megfelelő választás a sushi. szerintem. a kuponos megoldás jó volt – három koktél mindenkinek – pont elég ahhoz, hogy ne baszhasson be senki csúnyán (no persze sokan sefteltek egymás közt ezekkel is, úgyhogy volt néhány szétcsúszás), nekem személy szerint másfél koktél ment le, nem csak azért, mert mindnek borzasztó íze volt, hanem abból a meggondolásból is, hogy tulajdonképp tele voltam nyomva neocitran-nal és algoflex-el.
persze volt valami VVIP rész is, ahol aztán már tényleg csak a nagyon nagyon fontos vendégek lehettek, ott nem csak sushi volt. pisildére menet betévedtünk, de a wc az ellenkező irányban volt, úgyhogy ki is fordultunk inkább. goodie bag is csak nekik járt, úgyhogy most elmondhatom, hogy eddig tényleg az októberi marie claire fashion days vitte a pálmát vendéglátási szempontból. kollekció szempontból meg a tavaly májusi budapest looks. remélem idén tavasszal már alkotnak valamit a tervezők, bár ahogy a múltkori előadáson hallottam, elég szarul állnak a tavasz-nyári kollekciók :/
ja, és persze megint betalált valami fasz. a múltkoriból tanulva most próbáltam nem túl bunkó módon elhajtani (állítólag tényleg nagyon kegyetlen vagyok ilyen téren, de a múltkoriaknak pont ez imponált…), de ez sem jött be. nem tudom, hogy hol van az a szint, ami után nincs bűntudatom, nem veszek rá senkit az öngyilkosságra, de nekem sem kell önfeláldozóan elviselni semmi nyomorékot fél percnél tovább. az útlevelét viszont ott toltam volna bele az iratmegsemmisítőbe, mialatt fél kézzel kitépem a nyelvét tőből, amikor a vezetéknevem találgatása kapcsán szóba jött debrecen, amire ez a kiváló fiatalember azt választolta: “nem tudom, merre van debrecen, mert hét évig külföldön éltem.” hát akkor takarodj vissza oda, ahonnan jöttél, a kurva anyádat. (szerintem.)
viszont azt hozzá kell tennem, hogy a vaníliapudingos gyümölcskosárka finom volt. én pedig csinos. as you can see.
hát ez történt tegnap este. (utána felkeltem, vettünk igényes linóleumot – tudom, ez némi ellentmondás :D -, leterítettük és beépítettük a konyhát. still only 80 percent finished. én sörrel és rakott krumplival járultam hozzá, állítólag az se’ volt szar. végig dokumentáltam fotókkal, de kábelem a feltöltéshez még mindig nincs a géphez, tudjátok, amiről tegnap lelopták a sapkát. nem tudom elégszer megköszönni.)
hogy valami pozitív is legyen (mert ezek után azt hiszem, megérdemlem), találtam végre egy, azaz egy darab magyar, de igényesebb fajta divat-is blogot, úgyhogy linket is kap.
Szexésnyúljork 
lájk. csak kimaradt, hogy velem élted át ezeket a katarktikus élményeket. és én is konstans rosszul vagyok. lehet, hogy igazából csak az elmaradt libamájpástétom az oka, de gyanítom, hogy inkább a beképzelt, pénzes, üresfejű, felszínes és kiábrándító embertömeggel való interakció az eredője. a karszalag azért trendi.
igen, a karszalagot is kihagytam, amúgy a fotón egész jól látszik. csak sajnos rólam könnyen leesik, pedig lehet, hogy hordanám, tényleg csini, minimál.
ja, és gyerekek: NONCSIVAL voltam! :]
Igazából persze, bármikor elő lehet hívni egy képet, de az előhívás/nagyítás/vágás során egyedivé tehető mindegyik kópia – analóg fotózáskor persze.
Másrészt pedig megnyugtató, hogy más is küzd a valahova tartozni vágyás versus outsider problematikájával. Én már szerencsére nem gyűlölöm sem “őket”, sem magamat, sem a szituációt a kívülállóság miatt. Sőt egészen segít is most már a napi szintű működésben is. (Bocs, ez kicsit off, hát mindenki ennyire egoista.)
Ez a havazásos cucc meg nagyon király az oldalon. :)
persze, minden visszajelzés érdekel, a saját élmények is, szeretem az ilyet! amúgy nálam ez a problematika tényleg abban merült ki, hogy aggódtam a beolvadástól (a valahová tartozás rettentett el csak igazán! :]) és most nagyon megnyugodtam, hogy azért “ezek” közé még mindig nem süllyedtem le és megtartottam magam :)
a havazást meg láttam pár napja a főoldalon és emlékeztem, hogy tavaly be lehetett kapcsolni, hát keresem itt összevissza helyeken a gombot, erre tegnap magától elindult. úgyhogy én is örülök neki :D
a fotó készültéről nem sokat tudok, csak – annak ellenére, hogy a saját bátyám is fotós – valahogy egy festményt vagy egy teljesen egyedi készítésű művet sokkal inkább megvásárlásra alkalmasnak tartok. ezzel a fotóval tele van az internet, nyilván nem olyan felbontásban, hogy azt bárki is előhívathassa, de attól még nem érzem olyan szpesölnek, mert a fotós akárhányszor elhívathatja. (nyilván a “felbérelünk egy esküvői fotóst” egy teljesen más téma, ott természetesen fizetésre érdemes a művész, aki a tehetségét kifejezetten a mi szolgálatunkba állítja.) nyilván én nem vagyok szakértő, semmit sem értek a fotózáshoz meg úgy allgemeine a művészet “csinálásához” és “árusításához”. :) szóval ez is ilyen kívülről való értetlenkedés volt.
az építészethez sem értek, de azt tudom, hogy ez a “budapest legszebb üzletháza” elnevezés kissé túlzás, kívülről csini a kapu de belül semmi extra. :] csak, hogy a kimaradt fikázódást még bepótoljam, bár ez már így is overdose gyanús volt :D
úgy érzem én a leglényegesebb dolgot ragadom meg azzal, hogy azt mondom: kurva jó a ködmönöd, he!
tenk jú biccs, eredeti háundem műmuff! :D
nekem a cipő…jájdeszépdetetszik
tényleg fasza, bár itt nem lehet sokat látni belőle :]
valóban nem, de azért nagyjából kivehető pár dolog, nággyonteccik… vmi hasonlót kergetek én is… de uhh annyira nem ismerem a boltokat, csak pláza azt kész… igen tudom, siessek elbujdosni