Szexésnyúljork

840#

Posted in apróörömök, nappal by szexesnyuljork on március 20, 2011

szóval nem is tudom, jó választás volt-e harisnyát venni, mert mikor bemutatkoztam a szülőknek, konkrétan remegtek a térdeim. de ilyen láthatóan. és akkor csak arra tudtam gondolni, hogy “miéééért nem farmert vettem”. no mindegy. a család amúgy kifejezetten vicces, bár még többet beszélnek, mint maga a Faszi. ezt itthon már el sem hitték, de én örültem, mert nem nekem kellett beszélni legalább. történetmesélési módszereik a családban vélhetően generációk óta ugyanúgy futnak, nem lehet ezt a történelem szakra kenni. komoly vita alaját képezi, hogy egy “nagyjából négy és fél hónapja” (ami nálam a fél év jelző alatt sunnyadna) valami 200 vagy 220 méterre történt. attól a kukától, amin van egy matrica, ami kék csíkos. kék és sárga. de azt hiszem zöld is van benne. szóval a matrica ugyanolyan, mint a szomszédé, pedig a szomszéd kukája kétszer akkora. ezt kapd ki. próbáltam udvariasan mosolyogni, szomorúbb részeknél pedig együttérzően bólogatni, miközben azt a szemöldökráncolós technikát próbáltam, melynek helyes alkalmazásakor nem röhögöd el magad. (annyira kurva vicces volt, hogy az öccs is ugyanúgy meséli a történeteket. minden egyes részletbe belemenve és minden lehetséges elágazásnál más téma felé eltántorogva, soha vissza nem kerülve az eredeti vágányra, és meg már megőrültem, hogy mi lesz a vége, mongyadmán’!) amikor viszont így szemöldökráncolva bambultam, eszembe jutott, hogy jajnehogy azt higgyék, hogy mérges vagyok. tehát komoly kihívás volt ez a nap. a teli gyomor, plusz sör meg viszki meg aztán pláne nem segített, úgy elálmosodtam, hogy legszívesebben négykézláb (feltűnésmentesen) elkúsztam volna a kanapéig és csak intettem volna, hogy “folytassák nyugodtan, ne zavartassák magukat, figyelek én, csak kicsit pihentetem a szemem”. végül udvarias és nagyjából éber voltam, volt cuki receptcsere is, de az is egy végeérhetetlen történetté fajult. tulajdonképp ez az egész engem nem zavart, nagyon szeretem hallgatni az embereket és végülis viccesek voltak. kicsit sajnálom őket, hogy engem nem ismerhettek meg, mert végig csak hallgattam, de azért a velős kis hozzászólásaim – észrevételeim szerint – közkedveltek voltak. nem az a monológhallgatás volt, mint amit néha direkt alkalmazok (ha nem akarok beszélni, és pont egy nagybeszédes ismerőssel vagyok, akkor felvetem a “na és mesélj, mi van veled” témát, hátradőlök és bambulok egy fél órát, legtöbben úgysem veszik észre, hogy már két sör óta magukról beszélnek és részemről megelégszenek egy-egy odavetett “aha”, “ez szemétség”, “és most mi lesz?” hozzászólással. jó móka. és mindig beugranak.)

szóval jó volt, hosszú, de jó. leves meg nokedli meg csirkepöri és rengeteg süti, ami egészen tegnap reggelig kitartott. jajazatúrós! úgyhogy abszolút “családkompatibilis” család. mármint el tudnám képzelni őket az enyémekkel egy asztalnál. (meg apósanyósnak is teljességgel elfogadhatóak. sőt. igen kedvesek. és nem az a beleszólós fajta, ha jól gondolom.) és ez sajnos ritka. de jelen esetben igen jó, mondhatni megerősítő jel. jó úton vagyok.

“[s]he’s got a family full of eccentrics”

Egy hozzászólás

Subscribe to comments with RSS.

  1. Ninetke said, on március 20, 2011 at 16:24

    na ezen most halálra röhögtem magam :) tök előttem van az egész :D


heh?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: