Szexésnyúljork

779# Egy Nyúl in Prága

Posted in abród, alkohol, apróörömök, nappal, partihard by szexesnyuljork on február 3, 2011

Szóval az egész úgy kezdődött, hogy én még mindig utálom a szilvesztereket, főként azt, amikor otthonról ijedtében elszökött és a körúton elütött döglött kutyát látok éjfél körül, vagy amikor petárdát dobnak rám egy ablakból (tudom, hogy én vagyok a lúzer), úgyhogy leginkább otthon szeretek fetrengeni, 10-kor lefekszem és másnapmentesen tolhatom be elsején a lencsefőzeléket. Ami idén elmaradt az utazás miatt, szóval valszeg csóró leszek. Idén is.

Idén persze egyedülállóan alakult a dolog, ugyanis az én izém már novemberben tudta, hogy azt a néhány napot mindenképp velem akarja tölteni (akit szeret, azt külföldre viszi, ez igen kedves szokása, de engem még senki nem vitt abroad, szóval örültem nagyon). Én persze kitaláltam, Krakkó és Prága volt a két tippem, de azért reméltem, hogy “csak nem Krakkó”, mert az azért kicsit beteg lett volna. Szóval szerencsére Prága lett az úticél, ami tök faszántos, mert én nagyon szeretem a sört.

Nagyon korán kellett kelni (ötkor!!), de szerencsére háromkor még nyomtuk az ipart, szóval nem kellett sokat aludni. Meg amúgy is úgy tudtam, hogy majd a buszon. Oréjndzsvéjz reklám, mert azzal mentünk, mentek végig a borzasztóbbnál borzasztóbb filmek, saját kis fülhallgatót is kaptunk, amiből hazafelé már négy darabbal rendelkeztünk, mert azért magyarok vagyunk. a forrócsoki meg a kávétea ingyen van a buszon, szóval visszafelé már azzal is éltem.

A buszattendent kislány nyávogó cuncimunci hangja megőrjített, és arra gondoltam, hogy otthon vagy leveszi a maszkot, vagy úgy marad egész életére. És az a mentség, amit kedves útitársam talált ki a borzasztó angol akcentus indoklására – miszerint azért beszél bénán a csaj, mert a környéken mindenki bénán beszél és csak a rossz kiejtést értik meg – szerintem nagyon sántít.

Szóval megnéztünk egy Sandra Bullock, egy Rob Schneider meg egy – még hozzájuk képest is – nóném filmet és már ott is voltunk a cseh fővárosban, minimális idő alatt megtaláltuk a hostelt (Sokol), aminek a helyére igen pontosan emlékeztem a Google Mapsről. Mindig bebizonyosodik, hogy térképben meg úgy általában mindenben maga vagyok a megtestesült tökély. Amikor felértünk a második emeletre, már eléggé kellett pisilni és a táska is nehéz volt, kis bizonytalankodás után a nevünket is megtalálták egy aprócska rubrikában, amely szabad szemmel nehezen volt látható.

Csakúgy, mint maga a szoba, ami a tetőtérben volt, ferde fallal, icipici, fél fasz(i)fejnyi ablakkal (amin kilógattuk a májkrémet). A hivatalos ingatlan szemszögből nézve a használható alapterület összesen volt egy négyzetméter, hiszen épp, hogy beléptél (ezt a normális magasságúaknak mondom), beverted a buksid a plafonba. Két egyszemélyes ágyat is találtunk, a berendezés ebben, egy asztalban és egy éjjeli szekrényben ki is merült, a sokkhatás azonban azonnal elillant, amikor az én really efficient boyfriendem egymás mellé akciózta az ágyakat. Ezt meg is ünnepeltünk, majd felkerestük a helyi teszkóut, hazafelé pedig egy híd közepén álltunk neki viszkizni, mert hát hideg volt, még rókaprémkucsmában is.

Volt tehát séta, fülledt romantika és sok sok sok (sok sok sok sok sok) sör, minden fajtát kipróbáltunk (Pilsner Urquell, Staropramen, Budweiser-Budwar, Krušovice, Bernard, Breznak, hogy csak néhányat említsek, de a Kozelt azért itt sem erőltettük) és Grant tábornok tüzes vizével öblítettük le. Az első 3 napban csak sötétben jutottunk ki a hostelből, a negyedik napra pedig eltökéltem, hogy ez maradhatna is így, csak éjszakai fotóink lennének, és napfényben nem ismerném fel a várost. Persze, miután ez már szándékos lett volna, 2-kor már valami étteremben tömtük a búránk, mindezt otthoni árakon, úgyhogy nem volt semmi sokkoló. Csak amikor bementünk volna menüért (leves, főétel meg apfelstrudel) és kiderült, hogy nincs leves, meg nincs apfelstrudel, akkor elszomorodtunk, de hát mindenkinek az kellett. Megbékéltünk, másztunk tovább, és mikor Vacláv mutatta meg a must-see helyeket, kiderült, hogy egyedül is ügyesek voltunk, mert pont azokat néztük ki, vagy voltunk is ott.

Szilveszter este például a Slavia Kavárnában ettünk, én valami spenótos tekercset, fincsi volt, és állítólag az egy tényleg OLYAN hely, ahova illik menni. Boldog békeidők meets kommcsi sztájl, de jó kis monumentális kávéház volt. Sznobokkal meg langyi pezsgőző férfipárokkal, meg velünk. Aztán vissza a tetőtérbe, ahonnan beláttuk az egész várost, a négyzetkilométerre eső tűzijátékok száma körülbelül három volt, egy például pont az ablakunk alatt.

De magunktól eljutottunk például a Malom sörözőbe is, amiről azt hittük, hogy az egy másik malom söröző, mint amit mindenki reklámozott, mert egymástól 500 méterre lévő hidaknál azt mondani, hogy “a károly-hídnál van közvetlenül” úgy, hogy az a “közvetlen” cirka 450 métert jelent, ergó a szomszéd hídhoz némileg közelebb fekszik…meglehetősen összezavaró útbaigazítás. Szóval voltak problémáink, de megoldottuk, és mint később kiderült, a helyi Gödörhöz volt szerencsénk, egy ballib, “quier-friendly” bárban voltunk ugyanis. És akkor itt idézném a tanult cseh kollégát, aki imígyen definiálta a bár közönségét: “Being a left-wing intellectual in Prague means talking about nothing and hanging around homosexuals”. (Ezzel nagyon a szívembe lopta magát.)

Az utolsó napon meglátogattuk a hely szülöttét. Ha valaki Prágában ragadna és már elviselhetetlenül hiányozna neki az Andrássy út, akkor a Franz Kaffka múzeumot meleg szívvel ajánlhatom, mert kiköpött Terrorháza. És – noha én egy könyvét sem olvastam, csak a metamorfóóózisba kukkantottam bele magyar faktos barátném lévén – vettünk kurvajó plakátot. Ugyanolyant, egyet-egyet. És ha együtt fogunk lakást dekorálni, mindenképp egymás mellé kerülnek majd. Csak, hogy utána elmondhassuk a gyerekeknek: igen, megvettük ugyanazt a Kaffka plakátot, igen.

…………………………..

Menő: Mlýnská (malomkocsma), Staroměstské náměstí (Old Town Square, ez angolul még mindig jól hangzik), most Legií (a légionáriusok villamosos hídja), My (a helyi tesco, jó kis viszki és becher árakkal), Slavia Kavárna, a prágai Eiffel-torony (és a hozzá vezető fingszagú sikló), Károly-híd (a nem eredeti szobraival), Sárkányölő Szent György szobra a várban (magyar fiúk műve a XIV. századból, szégyenteljes módon erre semmilyen kiírás nem utal) meg persze maga a vár, U Medvídku söröző (saját sörfőzdével), 75 perces “bkv” jegy 26 koronáért, a folyóparti parkok, Černý szobrai, és végül, de nem utolsó sorban az U Zlateho Tygra (itt a város legjobb söre, legalábbis a prágai span szerint, mert mi nem jutottunk helyhez egyszer sem).

Nem menő: Vencel tér (a mi Vörösmarty-nk bénább kiadása), U Fleku és Svejk sörözők (felkapott turista központok elszállt itallappal), Opera (ennél csicsásabbat még soha nem láttam, a Nemzeti Színház viszont csudaszép megvilágításnak örvend), a sok hab a sörön (mindenhol! és van, akit ez zavar).

Összességében tehát kijelenthetjük, hogy a PRO lista nyert. Irány Prága mindenkinek.

Ja és: ez a bejegyzés Rolek és Vacláv nélkül nem jöhetett volna létre. Természetesen.

heh?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: