Szexésnyúljork

414# gibraltár

nahátakkor ez lesz az a bizonyos, el sem hiszem, hogy pár nappal a hazaérkezés után máris nekiülök ennek. stréber lettem. bár valszeg benne van az is, hogy több házidogával kéne foglalkoznom jelenleg. köztük egy szakdoga, de leszarás. (?)

a beszámolómhoz van kis jegyzetsegítségem, illetve jeti levele az anyukájának, ami nagyon cuki és frappáns, de attól még nem fogom szóról szóra közölni. remélhetőleg. vagy valami ilyesmi.

0. nap

szóval. 15én, kedden (?) utazás előtt még kimentem az egyetemre, mert szakdoga cím leadási határidő volt, és még vagy 30 (2) tanárral alá kellett volna íratnom. na meg mbeírnom a címet. szóval noncsival kihúztunk az egyetemre (róla még volt szó a mai nap folyamán, hiszen ő is aznap utazott, csak ő rómába erasmus barátunkkal). mindenki röhögött, hogy mekkora stréberek is vagyunk, 6kor becsekkolás, mi meg pilisfaszomon nyomulunk. unalmamban beültem az óráimra is, ha már ott voltam, és így legalább nem hiányzom annyit. egyenlőre.

aztán déluán volt némi késés para, jetit meg nem nagyon lehetett elérni, merhogy elvesztette a telefonját. és induláskor elveszett a ferencieken (persze cigiért ment, és én siettettem, hogy miért nem vette még meg, de bazeg ne akkor menj el cigit venni, amikor telefon nélkül kéne várni minket a második fordulós lifttel, mindeeeegy.

igazából rohadtul időben odaértünk, noncsival még dumáltunk csekkolás előtt, merthogy hol is fussunk össze, mint ferihegyen. nem volt meglepi, de attól még pojjén. na aztán 9 körül felszállt a gép, az éjjelt gatwicken csöveltük át, ahol hajnalban kicsit kipakolták a faszim táskáját a biztonsági nénik (tele volt otthoni sütivel meg rántotthusival a bátyáméknak, röhögtek is egy sort, hogy nagy étvágyunk ehet, de ehhez mi túl álmosak voltunk.

1. nap

dél körül leszálltunk gibraltáron, faszántos az a kifutópálya, de ezt a hét további részében eleget csodáltuk, úgyhogy majd. ja. szóval föntről gecijó volt a kilátás, mondhatni poén, ennyi kereskedelmi meg halász meg mindenféle hajót én még nem láttam egyszerre ekkorka kis területen, persze felkapott a hely, de így már szembetűnőbb.

bátyám utána hazavitt minket la lineába, 10 perces lassú séta a gibraltári reptérről, fasza dolog. avenidad de erekcijó. akarommondani ejercito (ez nagyon jó poén, majd még ellövöm néhány embernek) az utca neve, a part felőli végén laktak, erkély egy suliudvar fölé lóg, ahol napközben rengeteg kis gengszter nyomult, fejüket összedugva, spanyolul rablásokat tervezgetve kosarazás helyett (amit meg is értek, mert abban nagyon bénák voltak, ha épp megpróbálták). ez mind persze nem igaz, nem tehetnek arról, hogy – mint kiderült – la linea az ottan 8ker, és mindenkinek bűnöző feje van, de ez itt normális. a zebránál akkor is megállnak, ha csak fényképezel a járdán, ez már kicsit túl sok volt egy idő után. ami viszont durván ijesztő volt, az az volt, amikor piros lámánál várakoztunk, erre kettő bűnöző alkat (a már említett fajtából, de itt volt fukszos nyaklánc meg fülbevaló is, meg repper zene) megállt a zöld lámpájuknál, hogy átengedjen minket. volt rajtunk némi lányosfiús zavar, de azért gyorsan átsomfordáltunk.

[amikor leültem a kanapéra, mondták, hogy fontos bejelenteni valójuk van, erre valami csúnya-aggódó fejet vághattam, mire mondta a bátyám, hogy ne vágjak ilyen fejet (csak hát azt hittem, hogy összeházasodnak, és jajne, mert nem igazán bírom a csaját, szülőkkel egyetemben, de ők senkit sem bírnak..). aztán mondta, hogy az a nagy hír, hogy egyel többen lesznek. megkérdeztem, hogy kismajom?? ők meg mondták, hogy nem, saját gyerek. nabazmeg. én ott lesokkolódtam, de ez szerintem megér egy külön bejegyzést is, a nem a boldog nyári élmények közé való ez a kellemetlen téma. a lényeg, hogy a véleményem negatív, majd kifejtem, mert mostanában úgyis mindenki ezen pörög itthon, nem fogom elfelejteni. szóóval.]

aztán bátyámmal átmentük gibraltárra, ahol rögtön betértünk az egyik helyi nevezetességbe, a Morrison’s-ba. na hát ez itt nem az, amire gondoltok, de nem ám. ez egy kurvajó kajabolt, be is vásároltunk ebédre, meg inni rumot (merhogy az áfa az felejtős, szal cigi meg pia occsóér’ van.)

aztán volt némi délutáni pihi, mert az ránkfért, majd debrecen-liverpool meccs a gibraltári kikötőben egy bárban magyar meg brit kaszinósokkal, faszás volt. cruzcampo a helyi dreher, meg voltam elégedve vele nagyon. persze a héten otthon cidert is nyomattam. meg a cuba libret, de miiindeegy. fotóztunk a háronnak sok hajót, kapott külön mappát a fotók közt, hogy ne kelljen nézegetnünk őket :] aztán otthon bátyám még főzött egysmást. késői vacsira mondhatni.

idézet jeti leveléből: “Ja, ezen a napon leszart egy galamb, ami meg erdekes lesz a tovabbiakra nezve.”

2. nap

8ker séta, gibraltári főutca, elkezdtem anyagot gyűjteni fotók formájában a szakdogám függelékébe, az ötödik szöveges aranytáblánál már kezdtek elfáradni a fiúk így.. agyilag. de ők ilyenek. fáradékonyak. agyilag.

rájöttünk, hogy gibraltár nem turistaparadicsom, hanem mindössze pénzközpont, meg persze csempészparadicsom, az egész egy steril luxus jachtkikötő, illetve a maradék (vagyishát az ország 70%át lefedő) szikla, úgyhogy a spanyol gettó (legalábbis nekünk már a központ is gettó volt, az igaziba nem jutottunk el:]) sokkal élettel telibb és kedvesebb volt.

aztán első vacsink a tapagőnica tapasbárban, megjött dani amcsi haverja is, aki bármilyen folyékonyan beszélhetett spanyolul, balfülembe csak azt duruzsolta életem szerelme, hogy ez a sok paraszt amerikai csak angolul tud, mekkora bunkók már. utána elmentünk bowlingozni, ahol ugyan 3ból a 3. lettem, de azért sok ponttal (utána hajnalban belenéztem kicsit a nagy lebowskiba, hogy is kellett volna nyomnom, hát majdnem jól).

miután hazaértünk jeti elkezdte az amcsigyerek leitatását, aki már hazafele belekezdett a magyar nyelv tanulásába. hajnalra peti rinyálásából az amerikai műveletlen (és nem csak nyelvi téren, szegény andy warhol, ha tudná, hogy ők meg semmit róla, hát jaj, meg ilyenek. miaz, hogy new york és az avantgard, hasonló. ja és roman polanski nem igazán rendező. megtudtunk néhány dolgot..) emberekből inkább az lett, hogy megtanította magyarul. a srák odaáig jutott, hogy egy péntek-szombati partihardot sikeresen túlélne budapesten és még egy csomó barátot is szerezne. a “dude”-“töki”-“haver”-“testy/testiculs” félrefordítási négyszögbe viszont hajnalra már annyira belezavarodtunk, hogy inkább elhúztunk aludni. ő először hányni, majd utána aludni.

kiváncsi vagyok ki jut el ideáig az olvasásban…

3. nap

idézet jeti leveléből: “Ebed kozben leszart egy vereb.”

vettem gibraltári könyveket, az egyiknek majdnem az a címe, mint a szakdogámnak, szóval nóproblém. aztán, ahogy a főutcán sétáltunk egyszer csak megláttam rengeteg buboráékot. de kurvasokat. követtük őket, és egy játékbolthoz vezettek. na azt a buborékfújó gépet fogom megkapni danitól szülinapomra elvileg, ha nem felejti el. nagyon jó. csak bekapcsolod és egész nap nyomatja neked a buborékokat. alap party kellék. aztán felsétáltunk a mór erődhöz, egy ideig busszal, ahol a 8 ülésen 16an ültünk, én egy rakás kis szőke angol, illetve egy nagy rakás spanyol cigányfejű közt, jetiék meg előlről fotóztak, hogy mennyire kétségbeesett fejet vágok a sok bennszülött közt. hát ez nagyon píszí volt.

az erődnél kb voltak majmok is, az egyik megharapta a bátyám, de teljesen érthető okokból, hiszen azt hitte, hoyg dani be akarja előzni a bogárszedegető csávónál, de a bratyó erről nem tudott, kapott is a vállába egy kis foglenyomatot. ezután a harapós nő elfoglalta a helyét a bogárszedő faszimajomnál, aki pár pillana múlva (pár pillanat alatt!) jól megdugta. ekkor már nem volt akkora probléma, hogy danit elhajtotta onnan, képzeljük el, mi lett volna, ha a fiúmajom a bátyámnak akaszt be. bizonyára nagyobb trauma.

“Danit meg is harapta egy anyamajom – nem nagyon, csak jelzesertekuen – amire eloszor azt hittuk, a kicsinyet felti, aztan kiderult, hogy dugni akart a himmel, es parazott, hogy a Dani beelozi”

ebben a történetben tehát egyetértettünk.

4. nap

sevilla, a majdnem négyórás út miatt hétharminckor buszis indulás, 11re ott, katedrális megkuksizás (életemben először a saját szándékomból pénzkiadás egy híres templom megvizsgálására belülről, tiszta felnőttes dolog). faszimvinnyogás a tömeg miatt, narancsoscsokifagyi evés (először) túrótortással, dekkurvafinomaz! utcanévtábla fotózás, hogy jeti otthon csinálhasson belőle saját betűkészletet, sörrentés a folyóparton. aztán (fiumeiúti) temetőszerű pálmafaerdős csobogós kis kertben sétálás, plaza de eszpannya, azisszép. egész napot végigkísérő jetis flamenco ruha őrület, miszerint mindenképp szükségem van egy olyanra. szerintem nincs, de jeti nagyon cukika volt olyankor. aztán volt még szent kereszt negyed, ahol ingyen paella ebéd járt a sangria mellé, az jó üzlet volt nagyon.

este még egy kis tapasvacsi patagőnicáéknál, már kérés nélkül hozzák a csimicsurrit, amit így a harmadik alkalomra mér megtanultunk volna. meg a hamutálat jetinek. őt bírták ott nagyon.

ez már tényleg nagyon hosszú, de hát ti rinyáltatok, olvassad gecc!

5. nap

kedves blogbarátném meglátogatott, és némi várakozás után el is indultunk a majmokhoz. közben persze betértünk egy ebédre is,a hol jól bekajáltunk hegymászás előtt, mert azt úgy kell. odaadtam neki a huga ajándékait, tőlem meg kapott mambát. én meg tőle (óceánparti) kagylós nyakláncot, csinciii. szóval utána fellibegőztünk a majmokhoz, na az kurvajó volt, meg mászkáltunk ott mindenfelé, megnéztük azt a lépcsőt is, amin libegő helyett feljöhettünk volna, de jól döntöttünk.

egy kicsit azért én is bemakiztam. gondolom épp szól a haverjának, hogy "gyere, ide szarjál!"

jetilevél idézet: “felmentunk vegre a majmokhoz. A nőm total oda meg vissza, masztak a kis dogok mindenkire. A CSAJOMAT LESZARTA EGY MAJOM!”

igen, ez így igaz, de nem voltam mérges, csak szaros, végülis megérte. ketten is rámugrottak, miután direkt kísértettem a sorsot. viszont legalább voltak rajtam majmok, és ez felülmúlhatatlan élmény. najó, nem, de erre emlékezni fogok sokáig.

6. nap  ápdétid

(azt persze hozzá kell tennem, hogy amikor nem zebrakérdés van, akkor hihetetlen a la lineai spanyolok és néhány itthoni kisebbségi tag mentalitása közötti hasonlóság. én egy érzékeny kislány vagyok, és ennek a napnak a reggelén meg is ríkattak a bunkóságukkal. utána meg ettem churrost, ami hihetetlenül nagy csalódás volt, hánynom és bőgnöm kellett egyszerre, de este 11 körülre tarifa megvígasztalt némileg. nem teljesen, mert az ilyen dolgok nálam több napig elhúzódó depressziót okoznak.)

tarifa, ahol sem a pizzás, sem a híres partibár nem volt nyitva, (amik pedig életre szóló élmények állítólag, de hát nem várhatjuk el, hogy szeptember 20án, a sűrű utószezonban ezek még nyitva legyenek.  volt viszont a sevillainál még jobb narancsoscsokisfagyi még jobb túrótortással, mert ebben még pilótakeksz-szerűség is volt. majd rohanás a földközi tengerből az atlanti óceánba (eredetileg át akartam úszni egyikből a msikba, de ez nem volt megoldható, így átfutottam. másfélperces videó is készült róla), az óceán meglepő módon sokkal melegebb. aztán amcsi filmre emlékeztető óceánparti séta jelenet, mezitláb a parton, kutyák, sárkányeregetés, németturisták, akik szerintem nem süketek, szóval kicsit cikik voltunk.

7.nap

egész nap kettesben nyomultunk, ettünk angol pitéket, amik bebizonyították nekünk végleg, hogy illat és íz nem feltétlenül állnak szoros kapcsolatban egymással. aztán végre találtunk la lineában olyan partszakaszt, ahol épp nincs kikötő és ki tudtunk ülni a homokra egy kis rumos ananászlével, megkuksizni a naplementét. én meg kagylókat szedtem, bokáig mászva a jéghideg vízben, peti közben fotózott, megvan a hangulat gondolom, totál filmbe illő jelenet, de persze olyan fimbe, amilyet én nem nézek. aztábn este utoljára tapasbár és végre megtaláltam ott a kedvenc is kajámat is (spenóttal töltött tésztaizé, amit olajban sütnek ki, váááááá gecccccijóó).

8. nap

szeptember 23, hazautazás, mostmár nappal, gatwickben összvissz kb 2 órát töltöttünk, este 9re itthon, nekem félig letört a gyűrűsujjamról a köröm, mert ráparáztam az easyjetes kézipoggyászmérő dobozra, de végül sikerült beletuszkolnom a táskám. a körmöm visszahajlott a felénél és nekem kellett visszapattintanom a helyére. csak, hogy egy kis finomsággal fejezzem be ezt a csodás beszámolót. még mindig van alatta egy kis alvadt vér. jajj, de kis huncut vagyok.

jaj és még azt kifelejtettem, hogy hazafelé, amikor londonban vártunk a gépre és ültek sorban a magyarok (..), ott ült egy öregecskedő rokker is, mondtam is a jetinek, hogy teljesen így fogsz kinézni, ha öregebb leszel és husibb. mire ő:

“az a cseresznye a tankcsapdából.”

tudtam, hogy ismerős valahonnan.

(ja és nem akarok árulkodni, meg ilyenek, de cserkóhaver – a kiszűrődő hangokból ítélve – valszeg szétbaszta a ferihegy1 baggage claim részlegének férfiwcjét.)

na csöccsenet, mostmáraztán igazán kihoztam magamból a maximumot, úgyhogy remélem nem hiába.

2 hozzászólás

Subscribe to comments with RSS.

  1. csen said, on szeptember 26, 2009 at 16:33

    nédamán, ott a nővérem:-) szóval nagymama leszel… vagy…miaz. 111. hátööö…ja. kurvára irigyellek ám, azt ugye tudod. bár a majmokat nem szeretem.

  2. somgoku said, on október 1, 2009 at 18:48

    nemhiábamerelolvastam,elképzeltem,irigyeltem.jólehetett.szóköz.


heh?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: