“Thank you! Thank you!

You know, this post really comes as a sign, because lately I’ve been feeling really bad. I’m a journalist, and currently working in a part time job at the foreign desk of a daily newspaper. I also studied international relations at the university, so up until now I was completely sure, that international journalism is the ONE for me.
But lately I’ve been leaning towards fashion, and thinking about linking journalism and fashion in some way – although I did some research and sadly the fashion newspapers’ standards in my country are really low, and I don’t see myself as a person who’d gave her name to one of those articles (but I don’t want to be a blogger either, because fashion bloggers are not that important here and it is definitely not something you can build a living on).
Anyway, this post (similarly to Miranda Priestly’s speech in The Devil Wears Prada about the billion dollar industry) felt really good, because – although, I still think that foreign policy is much more important than fashion :] – at least I don’t feel that bad anymore about this HOBBY, which I start to care really strongly for (and definitely gonna do something about it!).”

hát ilyen problémáim vannak.

a felnőttesdi játékban különösen szép pillanat volt, amikor felfújtam egy lejárt kotont és a végét, mint kedves mellbimbót, feldugtam a faszim orrába. majd a fülébe. azóta is vanília szaga van az arcomnak, hülye lájfsztájl. [jólvan, tök rég láttam már óvszert, a filmekben meg - mármint a filmtörténetileg jelentősebb alkotásokban - úgyis mindig szórakoznak vele, szóval gondoltam, most én is nagy leszek.]

régen ez volt a hátterem. csinos. vidám.

jankától pedig hivatalosan is bocsánatot kérhetek lassan, mivel igazi, offline képeslappal akartam meglepni közelgő szülinapja céljából, de már úgysem érne oda, mivel csak a napján tudnám feladni, és így nem poén. az nem gond, hogy kvázi egy hete készülök erre, és minden egyes nap sikerült elfelejtenem :[ de valahogy talán azért sem tartottam olyan szükségesnek, mert 11-én végre hazatér :] ami már mingyámingyámingyá.

ehh, pedig akartam én még mesélni dolgokat, erre nem elfelejtem?

ja, igen. ma mostam egy vicceset, életemben először voltam hajlandó nanushkát berakni a mosógépbe; kiválaszottam azt a programot, ahol egy csillagocska van meg egy kezecske (már a megfogalmazás is gyengédségről árulkodik), hogy akkor talán nem lesz bajuk. persze csak a világos nusikat választottam ki, és együtt mostam őket, mint jó barátnőket, íme a pozitív szegregáció.

a "szennyesem"

a férfi addig falat fúrt, én meg mentem létrát tartani, ahelyett, hogy [a végeredmény miatti egy óra rettegést követően] egyből kipakoltam volna a végül sikeresen GYENGÉDEN tisztára mosott kedvenceimet. mire azonban egy kisebb kanyarból visszaértem, a faszim rádobta a sötétkék, macskaszőrös, eddigmégnemmosott kanapéhuzatot, és elindította a nagymosást - hát én azt hittem, agyfaszt kapok. szerencsére csak egy perce ment a gép, de akkorát én még nem visítottam és toporzékoltam ruha miatt.* innen lehet tudni, hogy hol is tartok az intellektuális lejtőn. de azért ezek tényleg a kedvenceim, és ha szabad így fogalmaznom, GECIdrágák (általában), ráadásul most először vettem rá magam, hogy kézi mosás helyett a gépre bízzam őket. szóval na. azért bele kell nézni a mosógépbe, mielőtt belepakol az ember.

de azért SZ.

most pedig megnézzük a másikmásik esztert a tévében, hátha látjuk, ahogy pirosfehérzöldben ugrál a magyaroknak montenegro ellen eindhovenben. legalább addig sem füvezik a kis au pair. :]

* olyan csúnya jelenet volt, hogy azt hiszem még magának Sándor Szandrának** sem imponált volna.

** abból lehet tudni, hogy valakiért tényleg odáig vagyok, hogy még ezen a kisbetűs blogon is nagybetűvel írom.

és még van hét órám a szakdoga-leadásig. ejj.

de legalább a faszim hoz tampont. hát nem egy drága?

[...] amennyiben pedig hardkór beszámolót akar, nyomja meg a kettőskeresztet.

 

ÚGYÁM!!!

no aztán szépen odaértünk 9re, persze a keserűsó … khm… hatása még nem múlt el, de hát a kórházakban az ember könnyen elveszíti a méltóságát, és már bármilyen bodyfunction könnyen jön még nyilvános mosdókban is. ijű. de legalább volt wc papír. (elvégre belgyógyászat, szóval itt aztán tényleg fontos :D) laza egy órás várakozás után – ha nem lett volna időpontom, ki tudja, mikorra jutok be – végre szólítottak. amikor egy szál bőrcsizmában álltam a vizsgálóasztal előtt, na az nagyon análkasztingos volt, még meg is dicsért a nővérnéni, hogy milyen csinos vagyok már és milyen kis fiatal, és ez igazán jól esett. ellentétben azzal, amikor a seggemben volt a két méteres cső, ez meg a gyomromat nyomkodta, hogy segítsen az orvosbácsinak.

a vizsgálat amúgy csodálatos utazás volt. a belem egészséges, rendkívül szép, bájosan nyálkás-rózsaszín, bár én csak a műsor felétől mertem nézni a nagykivetítőn HD minőségben csusszanó, girbegurba utcácskákat, amik végül elvezettek úticélunkhoz, a vakbélhez. jessz. a doktorbácsi igen aranyos pillanata volt, amikor bedőlt a joystick-al, hát azon kurvára röhögtem – és nem csak magamban -, mert eszembe jutott, hogy amikor anno need for speed 3-at nyomtam (nekem az volt a kedvencem, akárki akármit mond, és meg kéne szerezni win7-re is*), és a forgószékkel én is bedőltem a kanyarban. na ezt csinálta a bácsi a vakbél előtt. a humornak amúgy nem voltam sajnos a magaslatán, a beleimbe fújt tágító levegőn kívül csak egy olyasmit tudtam kipréselni magamból, hogy “mindig mondják, hogy bélpoklos vagyok, de nem tudtam, hogy tényleg így el lehet veszni benne”. tudom, szegényes, de két méter csővel a seggében próbáljon meg bárki is standuppolni. (amúgy tudtam, hogy sok méter a bél, de hogy a vastagbél maga 2 méter, hát azt nem. azt hittem, hogy az egy rövidebb szakasz. no sebaj.) azért ilyen kellemetlen dolgot velem még nem csináltak, nem kívánom senkinek. kivéve a buta picsáknak, azokra ráférne, csak úgy helyrerakás gyanánt, de hogy valami szokásos élményük is legyen, okostelefonjaikon be is csekkolhatnának a vastagbelükből. amúgy egy trendi instagram fotót is megért volna a kivetítő.

mindenesetre köszönöm a támogatást, különösen azoknak, akik nélkül ez nem jöhetett volna össze. szandi análkaszting mantrája mondjuk sajnos nem jutott sokszor eszembe, kivéve akkor, amikor furcsán nyögtem és arra gondoltam, ha ilyet műnyögnék, akkor tuti nem ajánlanának fel semmilyen szerepet. mindenesetre nem találtak semmi rendellenességet, nekem pedig annyira megtetszett az üresjárat (haha), hogy utána alig akartam enni, de már késő, elrontottam a képet finom hagymalevessel és croissant-al is. persze örülök, hogy nincs vastagbélrákom (ahogy ugyebár sejtettem), de azért olyan furcsa, amikor egyszerűen nem találnak semmit ilyen tünetek után.

hát ennyi volt a mese mára, utazás az ánuszom körül, most pedig vissza a boszniai katonai missziókhoz, elvégre mi másért vagyunk mi itt a Földön.

*ápdét: egy ilyen colonoscopia játékot is csinálhatnának, mondjuk xboxra. dőlnék a kanyarban, mint a kurvaélet. persze lehet, hogy az orvos tanulóknak vannak ilyen szimulátorjaik. hmm.

igen, azért baszakodok ilyesmikkel, mert szakdogát kéne írnom.

és kurvaéhesvagyok!!!

én öntöm le a macskát, és az én bögrémben lesz macskaszőr. wtf.*

illetve: az ezredik kommentet várjuk. mostanában igencsak felpörögtetek, és ez simogatja a kis lelkem.

most pedig vissza a szakdogához. haha.

*(most legalább volt értelme az … önnyalogatásnak)

csak nehogy – híressé válván – ezt is kiadják dvd-n, mint szegény VV veráét.

ehh, nem szeretem, ha idegenek – ráadásul korántsem örömszerzési céllal – nyúlkálnak belém.

és a legszarabb (igen, jól olvassátok, ezt a szót találtam használni), hogy mostantól nem is ehetek, nem beszélve arról a három liter keserűsós vízről, amit hajnalban kell majd elfogyasztanom. tudjátok, BEÖNTÉS helyett.

és ha már ilyen sokan, akkor holnap reggel akár szurkolhattok is, hogy ne kapjak semmilyen halálos diagnosztikát. illetve, hogy ne úgy vizsgáljanak meg, ahogy sejtem, hogy vizsgálni fognak. jáj.

félek.

na, most örültök??

fogadjunk, hogy nem számítottatok ilyen retróra :D

(a marcel-salem párhuzam felemlegetése miatt kezdtem bele, és lezsibbasztja a mogyorónyi agyam rendesen. jóóó?)

a faszim szerint nem kéne hetente temetnem magam, de ez most tényleg durva, bilív mí! igazán támogathatna kedvesebben is, ahelyett, hogy mindig lekicsinyli a tüneteim.